A 2010-es év televíziós produkciói közül minden bizonnyal az X-Faktor és a Megasztár tudhatja magáénak a legmagasabb nézőszámot. Szinte testközelből figyelhettük, hogyan válik egy hétköznapi fiúból/lányból magabiztos előadóművész. Az X-Faktor sztárjai már bizonyítottak (?) Szombathelyen, most a Megasztárokon volt sor. Ők pedig rátettek még egy lapáttal!

Kapunyitás 18:00. És ezt komolyan kell venni. Hiába tolonganak már ötkor százak a kapu előtt, a szervezők tartják magukat a programhoz. Amikor aztán nyílik az ajtó, indul a harc az elsőségért. A leglelkesebb megarajongók hat után pár perccel már elfoglalják a színpad előtti sorokat, izzítják a mobiltelefonokat és találgatják, ki, melyik dalát hozta el erre az estére. És gyűlnek a fiatalok (fiúk és lányok egyaránt), az idősebbek, az anyukák és apukák, és bizony az óvodások sem húzzák otthon a lóbőrt. A legtöbbjük még késő este is a parkett ördögeivel kacérkodik. A koncert kezdetéig azzal szórakoztattam magam, hogy megpróbáltam kitalálni, vajon ki „kihez" jött. Szinte minden bejött.

Aztán úgy hét óra magasságában kezdetét vette az őrület. A műsorvezető színpadra szólította a szívtiprót, a lányok kedvencét, Kállay-Saunders Andrást. A lelátó néhány sora megürült, hiszen András rajongói birtokba vették a táncparkettet. Ott állt előttünk egy végtelenül kedves fickó, akinek láthatóan még nincs igazi rutinja a "show-csinálásban", de énekelni azt nagyon tud. Bár a hangosítás néha már-már botrányos volt, így is nyilvánvalóvá vált, hogy ez a szerény fiú színpadra való. Bevallom, a tévéműsor alatt igazán tehetségesnek találtam Andrást, azonban mégsem ragadott magával. Talán túlságosan görcsösnek láttam őt.

Tegnap este azonban láthattam az igazi Kállay-Saunders Andrást (már amennyire én tudhatom, hogy milyen az igazi), aki azért énekel, mert szereti a zenét. Felszabadult és laza produkciót nyújtott. Az pedig különösen emberközelivé tette, ahogyan a magyar szavakkal vívta meg harcát.

Miután András megadta az alaphangot, színpadra lépett 2010 hangja, Tolvai Renáta. A Megasztár döntői során ők ketten énekeltek egy gyönyörű szerelmes duettet, amit most elhoztak Szombathelyre is. A dal itt is lángolt!

Ettől kezdve a győztesé volt a színpad. Tolvai Renáta még több, a lelátón üldögélő nézőt csalt a színpad elé, és bizony neki járt az első vastaps is. A már-már legendás Mindig az a perc és a Summertime után Reni alig tudott megszólalni a szűnni nem akaró tapsvihar miatt. Bebizonyította, hogy az egyetlen dolog, ami megkülönbözteti őt az első Megasztár győztesétől, az kizárólag a rutin. Saját bevallása szerint ez még csak a második fellépése a műsor óta, ezért még hamar elfárad. De hát van is mibe. Olyan tűzzel éli át minden egyes dalát, hogy nem csoda, ha kifogy a szuszból. Rendíthetetlenül táncol, mosolyog és kacsint, árad belőle a természetesség. Itt a helye a vallomásnak, hogy kezdetektől fogva Tolvai-rajongó voltam, ezért aztán számomra tényleg Reni a Megasztár. Szóval lehet, hogy az elfogultság hibájába esem, amikor azt mondom, a 19 éves leányzó leénekelte a színpadról Andrást, de az kétségtelen, hogy Reni óriásit dobott.

Aztán jött egy újabb duett, egy újabb megával, Kökény Attilával. Reni és Attila hangja igazán passzolt egymáshoz: két erős, az egész Sportházat, sőt az egész környéket betöltő csodahang. Kökény Attila pedig rendelkezik azzal is, amiben az előtte színpadra lépők egyelőre hiányt szenvednek: ő bizony teljesen otthonosan mozog a színpadon, tudja a módját a dalok közti szórakoztatásnak is. Azt hiszem, ez az este is azt hozta, amit maga a Mergasztár is: most sem tudnánk egyértelműen eldönteni, ki a Megasztár. Talán ki kellene egyeznünk abban, hogy 2010-ben született férfi és női megasztár is!

Miután mindhárman elénekelték a magukét, jött a dedikálás és a fotózás. És akkor elszabadult a pokol. Ijesztő látvány volt, ahogyan kisgyerekek tűntek el az áradó tömegben, miközben mindenki közelebb akart férkőzni „imádottjához". András, Reni és Attila pedig állta a sarat: írtak, mosolyogtak és puszilkodtak töretlenül. A kislányok rajzai pedig könnyeket csaltak a megajándékozott Megalány szemébe.

A dedikálás után pedig két kiforrott énekes mutatta meg, mi lesz (lehet) a friss tehetségekből. Tóth Vera és Molnár Ferenc Caramel saját dalaival érkezett Szombathelyre, megmutatva ezzel, hogy az igazi tehetségek nem vesznek el.

Az este igazi családi program volt: nagyival, anyu-apuval és gyerekekkel, unokákkal. A mosdóban egy kislánynak csupán egyetlen szívfájdalma volt: „De anyu, a Tolvai Reni miért ment el olyan hamar?".

Ami engem igazán boldoggá tett ezen az estén, az az, hogy nem csalódtam! Nagyszerű volt!